ha kinyítod talán megláthatod Katyusát
horkol hanyattdöntve
az alkov és a szék kényszeredett
mosolyában kisuvikszolt bakkancsok
tapossák a rongyszőnyeget
és te tudod hogy nem sírt azóta
amióta gyalog mentél el a kápolnához
galambokat etetni
a vonat ablakából szűk függönyréseken
átszűrödnek a varjak csőrében
a ködlepel alól kikandikáló rögök
feketék feketék akár “mutterkám” kendője
a tiszteletes kinyítja a templomkaput
az angyalok kiszállnak
a templomtetőre traccspartit szerveznek
a jólértesülteknek akik tudják
merre ment Isten és hol lebeg az árnyéka
kinyíthatod ha rozsdás ne ébreszd fel
ha csak kitárul
vigyél neki ebédet mert éhen halna
Érsekújvár összes verebe és kurvája
nem jár nekik a menzáról párolt káposzta
sem flepni az önigazolásra
mert rab vagy te a vaksötét toronyban
hiába húzod meg a kötelet
nem harangoznak azok akik már
végleg vakok
és nem találják a kilincset
te még rálépsz a küszöbre
leteszed a kalapod
és integetsz valakinek
aki még hisz abban
hogy az elmúlást is ingyen mérik
a sarki cukrászdában
a habot Katyusa régen lenyalta
ha belépsz talán még láthatod
Legutóbbi módosítás: 2014.12.18. @ 20:44 :: nemojano
