mert vannak a szép és jó dolgok. igen.
és vannak a távolabbiak: a hegy,
erdő, mező, tenger; a világvége
és az út Hozzá, ami hátára vesz
és visz, igen. a kozmoszt ne felejtsem,
se az első atomot, a déenest;
a másolás jogát, kötelességét,
akár a színeket, a szabadságot
– lehet –, már megint kifelejtettem, de
elvégre a szabadság fantázia,
miként az ember, igen. téged meg hogy
is hagynálak ki, brátom*, szerelmetes
barátom; olyan ez, mintha figyelmem
késztetne jobbra, pedig benned minden,
az egész emlékezete, csak legyél,
a fej lehajlik és lecsüng a kéz. nem?
_____
(*Szláv jövevényszó – testvér (Krisztusban); nálunk már csak barát; a Halotti Beszéd még így írja.)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Petz György