nem több a szó a sötét versben,
lehetne akár világos,
jólessen mikor rátekintesz,
megemel, pedig talányos –
az ismert vég fölé még tudna
valami máshonnan valót,
másvilági foncsorral mutat
tükröt, benne az alak
más, eszményi már, már nem vagyunk,
csak változunk a jobb felé,
s előbb-utóbb épp úgy maradunk,
mint kezdtük a legelején,
hitünk se sötét, se világos –
tudjuk már, minden talányos.