Míg fiatal voltam, valami vagy volt, vagy nem –
egy ideje titkosabban vannak a dolgok:
tudom: van, mint volt valaha, s el nem vesznek
mik vannak – s pakolgatok agyamban, nevet
keresek s főleg helyet – hova is tettem; mert őrzök
én már mindent, gondos vagyok egy idő óta,
jaj, hova is teszem én a dolgokat, hisz fontosak –
kis rekesz, nagy zacskó, sufniba, ládába, polcra –
mert helyére raktam, ezt a legnehezebb, hisz
föl se tételezem magamról, hogy rendes lehetek –
van mivel meglepni magam – bár lehet, már társam
kidobta, mert porfogó, és semmi haszna, de nem mihaszna,
tudom én, „Isten szemében nincs szemét”, de kell is
minden, s helyükön vannak a dolgok, csak mi
léptünk el, odébb mi hajlunk – mert mi vesztünk,
s talán ezért „van a tárgyaknak könnye” – hol vagyunk?
(2014.12.25.)
Legutóbbi módosítás: 2014.12.25. @ 14:08 :: Petz György