“Minden halál az életre tanít”,
talán várhatom, hogy fordítva is:
az élet, a halálra.
Álmomban, mintha közös pályára állna,
hogy fényesedjen hitem a tudással:
nem kell ellöknöm a jeges kezeket,
játékuk vagyok, úgyis megunnak,
csak dermesszenek.
Van melegedőm szemnyitáskor reggelente,
szemhunyáskor este: lakom.
Egész része kényszerem, benne
öltöztetem magam feketébe, vagy fehérbe,
attól függ, ki kopog az ajtón.
Kifordított filozófia ez. Szokható.
Bizonyítéka nem más, mint én,
egy ember.
(2014. november 25. Pilla)
Vajdics Anikó – A hűtlen c. verséből ihletve… Az idézett sor is a nevezett vers sora…
Illusztráció: google.hu
Legutóbbi módosítás: 2014.12.10. @ 19:19 :: Pilla S.M