Éljük újra régi álmunk,
hogy a Mikulás hozzánk is eljön,
értékeljük ablakunk csekélyét,
s mit éjjel párájára teszünk:
a puritán-csomagot;
csodáljuk azt is, mit a
‘nehezen telt rá, de kellett,
hogy a kis láb ne fázzon’
csizma rejt, az olcsót;
emlékezzünk izgalmunkra,
amivel vártuk a nagyhasút.
Játsszuk örömünk!
Fojtsuk el kilátástalanságunk,
s korunk, hogy élnek
éhezők, otthontalanok.
Hazudjunk. Titkoljuk.
Tápláljuk hitét annak,
aki még tisztán énekli, vallja:
“Télapó itt van, hó a subája”…
Legyen vigaszunk a mosoly, kacaj.
Mindig lássuk, halljuk,
akkor is, ha fájunk.
Meg fogja tölteni értékkel kezünk.
Ajándékunk, mit továbbadhatunk…
csak higgye gyermekünk sokáig
a mesét, hogy a Mikulás
mindenkihez eljut,
december eleje-egén.
(2014. december 3. Pilla)
Illusztráció: Facebook/Ajándékozni jó
Legutóbbi módosítás: 2014.12.04. @ 18:27 :: Pilla S.M