A disznóólba tükör nem kell
– egy sem kíváncsi önmagára –
őszintén belenézni restell,
meg amúgy is belepné a pára
és a sár, melyet mindenkire felver
( ahogy tették ezt ősapáik )
este, délben, kora reggel,
míg önfeledten dagonyázik.
A menü sem éppen ”a la carte”,
csak a napi adag moslék és
amit saját mocskából kikapart
( de nem lesz itt most ”égés”,
hiszen senki nem röfög ma emiatt )
míg a szomszéd kertjéről álmodik,
s néha szuszogva felriad
– majd újra elsántikál a vályúig.
Gazdasszonyára bizalmatlanul tekint
kerek, barna gombszemével,
és csak azt lesi, mit kap megint,
a sorsával agyában nem érvel,
hogy ( mint már halottnak a csók )
felesleges álcázni púder, francia kölni,
s nem akarja tudni, hogy e bájos kis kacsók
másnap hajnalban úgyis le fogják ölni.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Schifter Attila
