Barátom öröke – romló ház, fásszín, istálló:
sarkokban pókhálók, a nedves falakon penész,
vakolat és födémdeszka darabokban málló
( ’s úgy éreztem, valaki rám a padlásról lenéz )
Ilyenkor végigfut a hideg akárki hátán,
félő: zavarja egy kísértő szellem otthonát
és felsejlik – nem csak emberben lakik a Sátán
( két zöld pont méregetett a csonka pallókon át )
Démoni szempárként látszott felettem lebegni
’s én szinte megbabonázva, bénultan bámultam,
gondolva: ha egy van – akár lehet ott seregnyi
( rögtön lepergett előttem életem és múltam )
Aztán, lassan megindultak – egymástól elfelé
’s fellélegezhettem: ez nem egy hazajáró holt.
A sötét padlás nem az elkárhozott lelkeké
( a félsz oka két – eleven – szentjánosbogár volt )
Legutóbbi módosítás: 2014.12.16. @ 19:08 :: Schifter Attila
