Egy sokk,
amely hosszú, sápadtan fénylő üstökös-csóvát hagyott maga után,
körbezár. Behavazza a tévéképernyőt.
Hideg cseppjeivel telefonvezetékekre telepszik.
Síelni még lehet lassan a téli napsütésben,
a bokrok közt, melyeken néhány levél ott maradt. –
Akár régi telefonkönyvből kitépett lapok.
Az előfizetők nevét elnyelte a hideg.
Mégis jó, ha halljuk, ahogy a szív dobog, –
bár az árnyék sokszor mintha valódibb lenne, mint a test.
A szamuráj jelentéktelennek tűnik
fekete sárkánypikkely-páncélja mellett.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: Schmidt Tibor