(…)
És jönnek majd nehéz estek, sötét, fázós csendek. Sűrű köd, sápadt hold. Égve hagyott csillagok. És majd jönnek nehéz nappalok. Úszó kikeletek közt zátonyra futott hajók. A tegnap törött angyalszárnyakat rajzol a megmaradt hóba. Titkokat rejtenek a gyermekarcú fák. Csupasz ágaik közt dühös szelek rohannak át. Tépik, cibálják, ami maradt. Egy szó. Egy pillanat. Egy mozdulat. Elégtek a versek a hajnali lángban. Álmodtam. Álmodtál. Föld alatt. Ég alatt. Elástam. Kiástad. Futottál keletre. Sétáltam nyugatra. Csend csörren. Harang kondul. Délre költöző tűzmadár csapdos a horizonton. Csőrében virradat. Széthullik feletted, felettem. Túlsópart. Végtelen. Te vagy. Én csak leszek. Gyermekkor. Télanyó. Ráncos föld. Burokban pillangó. Megfagyott. Bábjáték. Nem nevet. Nem zokog. Rendezetlen színterek. Bohóc a falon. Összefirkált maholnapok. Se ajtó. Se ablak. Hideg rács. Cifra láz. Ködhártya. Télzúgás. Porfelhők. Lélegző csendjelek. Szemedben. Szememben. Tűz lobban. Kialszik. Csendelek. Átlátszó víztükör. Vékony jég. Ne lépj rá. Suttogom. Törik. Reped. Szakad. Szívzárlat. Ordítom. Visszhangzik. Idebent. Odakint. Jégházak, légvárak. Betakar. Kitakar. Lekapcsolt csillagok. Alvó napnyarak. Ébredő véntelek. Ablakon jégvirág. Tavalyi. Elhervadt…
Legutóbbi módosítás: 2014.12.31. @ 16:39 :: Szilágyi Hajni - Lumen