Felmennék a mennybe
fehér ruháimban,
dicsérném az Istent
angyali alakban,
mennék én, ó, mennék,
kopognék ajtaján,
kinyitja valaki,
beengednek talán?
Lehet, a pokol vár,
kapuját kitárja,
fehér ruháimat
rólam leszaggatja,
meztelen testemet
örök tűzbe veti,
lelkem feketébe,
gyászba öltözteti.
Emberi voltomban
bűneim megbánom,
bár mindig megbotlok,
szomorú szokásom,
felnézek az égre,
engem hol várhatnak,(?)
lehet ím, nem kellek,
a föld alatt hagynak.
Legutóbbi módosítás: 2014.12.25. @ 12:58 :: Thököly Vajk