eljött az ő ideje
és akkor letörölte a könnyeit
keményítőbe mártott szívét
kitette száradni
mellkasában mégsem érzett ürességet
a világ is üres volt
már semmi köze sincs hozzá a szívnek
a tőzsdéhez nem értett de biztos volt benne
hogy a szeretet árfolyama nem miatta zuhant
régóta leszállóágban volt
a lelketlenség csúcsokat döngetett
de a macska tovább dorombolt
hogy megfagyhasson
a kutya hűséges maradt
hogy éhen halhasson
és amíg a gazda tagad
az emberek akár a csillagok
egymástól egyre távolodnak
*
archaizált fogalom lett az otthonmeleg
csak egyesek ismerik de azok vérszemet kaptak
pedig a szemükön egyre vastagabb a hályog
mégis a többséget hiszik vaknak
a többség meg azt hogy ez
csak egy rossz álom
