Sötét-álom űző alcímmel
Mint dér csíp most a száraz este,
Várom hullj rám,olvassz mint a hó,
Csodáidat az éj kimerte
Lelkemből,s már szám is elhaló.
Kivánom hűvös illatodat,
Mert minden fénytelen és meleg,
Ha akarod,gyújtsd rám lángodat,
Ha nem:ajkad enyhítő kenet.
Hisz jó vagy hozzám mint a könyvek,
Szemhéjad rebegőn rámtapad,
S ölelésed megannyi könnye,
Mi esti mámorként itt ragadt.
Légy te könyvem:minden szavadból
Csurranjon számba a végtelen,
Légy te másom,legyek magadból,
S ketten,együtt,maga az érzelem.