Úgy ölelsz át mint csontot a hús,
Ajkaid csók-mérge végzetes,
S míg szemeid vad igéje zúz,
Testem örök hévtől részeges.
Ittléted zenéje andalít,
Halk,szerelmes zsoltárt dúdolok,
Hallgatom szívünk zengő árnyait,
Kebleid tornácán hódolok.
Enyém vagy,mint lomha öntudat,
Bennem élsz,mint esti félelem,
Süvítőn,mint éjféli huzat
Ülsz ajkamon,keringsz véremen.
Most itt vagy,és egészen enyém;
Hajlongó csípőd a végtelen,
Fodrozódva kecses tengerén
Megváltó kikötőd kémlelem.
Érezlek,és érzem létednek,
Pillantásodnak kavalkádját,
Múlhatatlan földi szerelmed,
Ömagad:lelkem testi mását.
Mimódon létezzem tebenned,
Levegőd szívhassam tüdőmbe,
Hacsak most belém nem lehelled
Árnyad új énemként örökre.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.11. @ 17:15 :: Bálint Szilárd
