A szerelem olyan princípium
mint a lélegzet vagy egy kiskanál,
másnak lehet menedék,nekem könyv,
melyben a következőírva áll:
porból vagyok,porból van mindenem,
és még a szerelem is abból áll,
olyanformán,hogy úgy vagyok vele,
már-már innom is,ennem is ezt kíván
ez a telhetetlen makacs énem.
Minden sejt,majd szövet,majd szerv,aztán
mivoltom leggyengébb vonulása
is vonzza szerelmed élvén-halván,
minden pillanatomban a lényed
oly biztos, mint szívemben az érzés:
kitölt,mint az univerzumot a
megfejthetetlen,örök létkérdés.
———————————————————
Kedves Szilárd.
nem olyan rossz ez a vers, a kiskanalat nem értem, hogy kerül oda, és a vége “az univerzum örök létkérdés” behúztál egy jobbhorgot a versnek,nagyon megrágott ez már,
a menedék, könyv rész nagyon jó, a porból vagyok ezt ennéd innád, hát nem.
álmodd egy kicsit meg ezt a verset, aztán tőlem mehet.
Sanyi
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Bálint Szilárd
