Egyetlen kérésem
Tegnap leszállt hozzám az Úr angyala. Térdre borultam, és imádtam őt. Majd már éppen kezdett fájni a térdizületem, de nem tudtam, hogyan is kellene folytatni, amikor így szólt:
– Állj fel, gyermekem! Szolgáló testvéred vagyok én is. Könyörgésed, állhatatos hited meghallgatásra talált Istennél, ezért most lehet egy kívánságod, bármit kérsz, az Úr teljesíti.
Bár talán nem vagyok művelt ember, talpraesett meg semmiképpen, de a Bibliát elég jól ismerem, forgatom; és eszembe jutott Salamon király esete.
Ezért – némi megfontolásnyi, megfogalmazásnyi szünetet tartva, ezt válaszoltam:
Uram! Mint tudod, nem vagyok gazdag ember, sőt gyakorlatilag nyomorgok. De nem kérek tőled gazdagságot, mert már megszoktam, elviselem a nyomort.
Csak annyit kérek, hogy holnap a tőled kapott magánhelikopteren, amelyet megtanítasz majd vezetni és megszerzed nekem hozzá a szükséges okmányokat, elrepülhessek ahhoz a csodálatosan szép, barna szemű, fekete hajú lányhoz, aki mindenkinél jobban szeret engem, és egyetlen vágya, hogy a feleségem lehessen. Ehhez persze el kell látnod némi pénzzel, de mint már említettem: ez nekem nem fontos, csak egy szükséges kelléke az adott helyzetnek. Tehát – ha majd feleségül adtad hozzám ezt a rendkívül kedves, érzékeny, okos és szép leányzót; csak azt az egyet kérem tőled, hogy részese lehessek az isteni bölcsességnek. De nem csak, mint néző – kérlek, ne tarts emiatt telhetetlennek -, hanem ebben szeretném leélni hátralévő napjaimat.
Persze jó lenne – ha nem tartasz ezért tolakodónak, hogy a terepjárónk már feltankolva várjon ott a gyönyörű villánk előtt, hogy elindulhassunk kedves jövendőbelimmel egy kis előnászútra, valamelyik közeli tengerparti luxusszállodába.
Az angyal nem szólt többet, megfordult, és útjára indult. Kissé mintha szomorúnak tűnt volna, de lehet, hogy ez máskor is így szokás. Én meg úgy fel vagyok dobva, hogy egyszerűen nem jön álom a szememre. Alig várom a holnap reggelt.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.19. @ 19:22 :: Bogár Gábor