Széllel, hóval, jéggel jár…
ropogóst a január,
fagy szülötte, tél hava,
csikorog a dallama,
lába elé hófehér
pamacsokat szór a tél,
visel havas kalapot,
örül harmincegy napot,
s mert szívét a napmeleg,
sosem olvaszthatja meg,
deres fejjel éldegél,
s kedv-cikkantó véget ér.
Böröczki Mihály - Mityka : Január
2015.01.29.
Böröczki Mihály - Mityka
Vers
6
Szerző Böröczki Mihály - Mityka
1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.