Öröm formázta öreg türelemmel,
s a bádogos, az értő mesterember,
az asszonynép se álmodozott szebbről,
s az engedelmes horganyzott lemezből,
mintha a kezek széptevője volna,
kihengerült a mosófazék forma,
így tüsténkedte erősre a szükség,
az öblös edény paraszt színezüstjét,
és nagy öblében, mint ki csáberőt hisz,
melegedett a fölfogott esővíz,
mert akkoriban furfangos világ volt,
a víz is, mint a sóhajtozás, lágy volt,
és egy csapásra úgy indult a munka,
hogy kéz, se teknő, se fazék nem unta,
s a szerteválogatott ruhák halmát,
a fortyolgatott, hívó lébe rakták,
a nagy fakanál körbelevegőzte,
hogy minden kórság kiforrjon belőle,
majd jött a szappan, s a ruha, a pára
rátenyerelt a teknő oldalára,
a mosógép ma órán belül tart ott,
de az a munka akkor holtig tartott.
