Egek ura lennék biz újra,
gyapjas felhőknek hátán,
édes bizsergést várván
a gravitációtól sújtva!
Fémmadaram, szárnyalj lebegve
alkonyfény sugarába,
s mozaikföldet látva,
a szabadság vállára fektess!
Hullámzik a menny türkiz tava,
a szél nevetve vigad,
s a legfényesebb csillag
gépem lesz, mi fölötted halad!