D. Bencze Erzsébet : Fényév

 

 

 

A kései tavasz fénye

lopakodik szemünkből,

megtöri a csöndes emlékezet.

Madarad csőrén halkul az ének…

 

Tétova érintésed melegét,

barackvirág-csókjaidat

karcos homokszemekként

pergetem ki tenyeremből.

 

Udvariassággá sekélyesedő

szerelmünk – üvegszirtjeimen

fönnakadt sóhajai

mára mosollyá szelídültek.

 

Remegő kézzel bontom ki az estét:

tartogat-e számomra szerelmet?

Szemem homályos tükre vajon
végleg elnyeli a fény(es)éveket?  

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.21. @ 23:22 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873