(oda)
sűrű sárral fedi udvaromat az ár
bronzfényével eseng kertemben a kút
partra vetettként húzódik össze a táj
fényesen hömpölyög előttem az út
templomba menekül a zavarodott csend
vizek ura nagyot csettintve nevet
didergő fecskének csipkés fészek a rend
ereszem jelenti neki az életet
csillaganyám fekete köpenye a hold
betakar vele így jön el az este
sirat engem izzó könnyével átkarol
többé nem óvhat meg az esőtől teste
lassan továbbáll a furcsa égi áldás
elsötétül minden az utca is pihen
szertefoszlik agyban a hallucinálás
még ver a szív túl az apokalipszisen
(vissza)
még ver a szív túl az apokalipszisen
szertefoszlik agyban a hallucinálás
elsötétül minden az utca is pihen
lassan továbbáll a furcsa égi áldás
többé nem óvhat meg az esőtől teste
sirat engem izzó könnyével átkarol
betakar vele így jön el az este
csillaganyám fekete köpenye a hold
ereszem jelenti neki az életet
didergő fecskének csipkés fészek a rend
vizek ura nagyot csettintve nevet
templomba menekül a zavarodott csend
fényesen hömpölyög előttem az út
partra vetettként húzódik össze a táj
bronzfényével eseng kertemben a kút
sűrű sárral fedi udvaromat az ár
Legutóbbi módosítás: 2015.01.16. @ 17:17 :: Dezső Ilona Anna