Samuka, aki már az 50-es években is Samuka volt, éhségtől gyötörve autóba vetette magát, és elindult bevásárolni. A sors iróniája úgy hozta, hogy próbálta visszavásárolni az orosz megszállás alatt elvitt termékeket. Ez így azért nem teljesen igaz, de jól hangzik.
Szóval Samuka elindult az orosz boltba füstölt sajtért és kovászos uborkáért, néha nagyokat nyelt, és simogatta szép kerek hasát. Buddha irigykedve nézte a felhők mögül. A bolt előtt Mercedeszek és BMW-k hosszú sora parkolt. Samuka beállt a leszakadt, koszos autójával a rokkantak részére fenntartott parkolóba, gondosan elhelyezte a frissen kapott parkolási engedélyét, majd irigykedve nézegette a konkurenciát. Nyugtatta magát, hogy igen kérem, Zsigulit már nem lehet kapni, és a városban lovagolni sem szabad.
Az orosz testvérek elszörnyedve nézték Samuka autóját, majd kerestek maguknak másik parkolót. Nem vegyültek, ami azért nem szép tőlük.
Samuka besántikált a boltba, minden orosz tudását összeszedve bevásárolt. Sajtot, tojást, soskát, meggylevet, és még sok minden mást is, amit kanadai üzletek nem árulnak. A vásárlók a párizsi eseményeket vitatták, nem minden indulat nélkül. Samukának is megvolt a saját véleménye, de azt most hagyjuk. Nem volt szép, maradjunk ennyiben.
Szóval bepakolt autójába, és huss, elindult haza. Az első ötven méter zökkenőmentesen zajlott. A felhők mögül előbukkanó napocska pajkosan kacsintott Samukára, mélyen a szemébe nézett, ő visszakacsintott, és ügyesen nekiment az előtte megálló autónak. A sofőr ijedtében a gázra lépett, és ő is nekiment az előtte álló autónak.
„Dominó effekt, milyen érdekes” — gondolta Samu és kiszállt a kocsiból.
Rendszámtábla félárbócon lógott a kocsi elején, de más gondot nem látott egyelőre. A másik két autóból is kiszálltak a vezetők, feltűnően muszlimnak öltözve. Samuka első gondolata az volt, ”Hah, bosszút álltam a párizsi merényletekért!” A második gondolata az csúnya volt, azt nem írom le.
A két áldozat hosszasan méregette Samukát, aki bocsánatot kért. A középső autó eleje teljesen összetört, a rendőrök szerint a kár meghaladta az 5000 dollárt, de sebaj, mindenkinek volt biztosítása.
Az autómentő hamar érkezett és az egész társaság bevonult a kárfelvevő helyre.
Nem részletezem az adminisztráció rejtélyesen bonyolult ügymenetét, de hamar túlestek rajta.
Samuka éveket öregedett és nem érezte magát túl jól… Próbálta a balhét a napra kenni, de nem igazan volt meggyőző.
Ez kérem egy ilyen nap. Noteszába gyorsan felírta: „Nappal nem kacsintgatunk.”
Eljött a búcsú pillanata, a kényszerű kézfogás, egy halvány mosoly és egy meglepő mondat.
— Samuka, maga egy jó ember, az Isten megáldja!
Hmmm… Melyik?
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:33 :: George Tumpeck
