Gyertyaláng fényével
borult ránk az este,
kezem a kezedet
akarta, kereste.
Ajkad izzó vágyat
égetett bőrömbe,
—————————-
szemed a lelkemnek
lett a tükörképe.
Ujjaim hajaddal
selymesen játszottak,
szenvedély tüzében
égve csókoltalak.
Az egekig csapott,
perzselt közös vágyunk,
egymás karjaiban
zsarátnokká váltunk.
——————————-
Az első szaggatott vonalig jó, utána már suták a rímek, a szerző érezhetően kereste a szavakat, mert azok nem jöttek maguktól. Olvasom, olvasom és nem érzem, mert nincs háttere, amit én – az olvasó – a magaménak érezhetnék.
Naplóba javaslom. NHI
(Kép: google)
Legutóbbi módosítás: 2015.01.12. @ 07:40 :: Hevesi Éva
