Acsargó betegeim vagytok dalnokok.
Görnyedt gerinctől roskadó éneketek
nem hozzák vissza fehér angyalarcotok.
Küldjetek rám paragrafus-vérebeket,
fogatlan szátokból fröccsenő árnyakat,
a szemetek mögötti részigazságot.
Nézd, hogy csaholnak vért a gyenge álvadak!
Senki nem könyörög ma már imát rátok.
Nem félek tőletek. A titok rátok ég
majd. Görcsösen oltanátok agg magatok.
S ahogy a Duna sodorja a dinnyehéj’t,
úgy tűntök majd el, amíg én itt maradok.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.07. @ 09:48 :: Jagos István Róbert