hát (-tal nem kezdünk mondatot, dehogynem)
hát nem most volt
hogy elmúltam negyven
de most van itt idő
perc pillanat
(de ne ragozzuk tovább
mert ez líra – -i én
tán egészen az)
hogy hogy’ is nem
mondjuk ki
olyan bölcs lesz az ember
tán gondolja magát
s bonyolítja a mondandó
fonalát szépen sorra
igyekszik a lyány
gombolyag kerekedjék
(archaizálva)
de már a mamák is
inkább írtak
mint gombolyítni
tanítottak volna hát
szavakat görgetni is
valami – valami más
én ezt tudom
adni
tudok elfeledni
megbocsátni
a más-nők szépségére
rácsodálkozni
tudom elhinni
ha azt mondod
jó vagy
vagy hogy küldetésed
az ufóktól van
és nem lány vagy
de lény
igazán és egészen az
és hogy kuruc a szíved
mert labanc volt anyád
sorolhatnám
mennyi mindent és
mivégre
igen
bennem is gyűlik a
kérdés
a sok miértre
s lám
milyen bölcs lesz az ember
hát…