Nézlek,
egy gyümölcsfa
virágát látom,
mely alkalmas,
hogy gyümölcsöt
teremjen az ágon.
Nézek,
szemedbe mélyen,
s mintha fürdenék
tiszta tó vizében
vagy mező
virágtengerében.
Nézlek,
s látom,
te vagy az életem,
a boldogságom,
te vagy minden álmom.
Nézlek,
de már el nem érlek,
homályba veszett minden,
már álmom sincsen,
a kockakőben is téged látlak,
a felhőkön rács van,
gumifal a szobámban.
És csak nézek,
nézek magam elé.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.03. @ 08:50 :: Kovács István