Visszafordítottam bejárt utam
irányát, bús-sötét felhők alatt
indultam ezüst-deres hajnalon,
még kísértek a fényes csillagok.
Elmenni készültek, s a helyüket
átadták a reggeli halovány
fényű Napnak.
Sokáig maradt, s eljött az este,
helyét az égen a Hold kereste.
Szép idő ez, szemlélődni tudok,
ebben a fényben talán meglátom,
maradt valami utánam abból
az időből, amit ott töltöttem.
Látok valamit, talán mások is
észreveszik,
mint vak az utat, bizonytalanul
keresik, én nagyon tisztán látom
a helyet is, ahol megszülettem.
Látom a fiút, és vigyázok, hogy
el ne kerüljem, és elmondhassam
neki, hogy a csecsemő álmát nem
teljesítettem, nem szereztem meg
Eldorádó arany palotáját,
és szegény maradtam, de gazdaggá
tesz, hogy visszatértem a szüleim
sírhalmához.
Jöttem, és megköszönöm őszintén,
hogy belőlem jó embert neveltek.
