Képzelj el egy meditálva ülő embert a világ egyik szögletén:
energiákat, finomított csakra-alagutakon, fénysáv pályákat.
Madárszárny cikkanó csókja levegőt sebez. Sóhaj-lélegzet
hólyag-buborékai foltozzák a gondolat-szakította tereket.
A tüdő tűnődő. A lélek mécsesei lobognak árnyak erdeiben,
kéz a kézben testtelenség ölel szeretetében és örök jelen.
Fájó dalú képkereső szálak megalkotni beterítik a végtelent.
Váltakoznak, telítődnek szegény érzésből a szerelemjavak.
Elmondhatatlan tárulkozással kitűzött zsugorodó a pillanat,
lobog a vers, zene, mit, mindent beleránt az időből a csend.
Mint táncoló madarak ütközései csendül lebegő égben Isten.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Marthi Anna
