Európa máig tartó gerincsorvadását — benne Magyarország fölszámolását — Bakócz Tamás sikertelen ambícióiból vezettük le egy korábbi beszélgetésünk során. Most csak emlékeztetlek néhány akkori gondolatunkra: amennyiben őt választják pápának, akkor nincsen reformáció, Magyarország a régi határai között ma is erős és boldog nemzet. Mert nem lett volna török hódoltság, három részre szakadás, idegen pénzhatalmak dominanciája, rabszolgasors, jogtól és nemzeti kincsektől való kifosztottság, a Szent Korona, benne ősi kultúránk gátlástalan meghamisítása és így tovább.
Ebben a disputánkban hívtad föl a figyelmem egy untig hangoztatott szakmai véleményre: „a történelemben nincsen olyan, hogy mi lett volna, ha… kérdés”.
Foglalkoztatta is a fantáziámat, és arra jutottam, hogy ez a közhely egy adott pillanatban, tényszerű megközelítésekben feltétlenül igaz, de a tudósi konszenzuskereséstől — bármely ágát nézem a tudománynak — áll a legtávolabb. Sőt. Jelen idejű alakjában, a felfedezők, kutatók munkamódszereihez okvetlenül szükséges nyitottságot fejezi ki. Minket meg kifejezetten gátol a helyes mérlegelésben.
Ellenben a mai levelem témája a múlt század óriási, és így végleg elszalasztott lehetőségeit villantja fel a legfontosabb év(!) eseményei fényében.
1963-at írunk, melyre a „mi lett volna, ha…” kérdésünket okvetlenül fel kell tennünk. (Mert nem a világháborúk és a felfedezések voltak a legfontosabb momentumok a XX. században, noha nem szabad vitatni azok jelentőségét sem.)
A tengerentúlon J.F. Kennedy politikájában lényegében a teljes önállóság kivívása a cél, valamint saját pénzügypolitika, maffiáktól, összefonódásoktól megtisztított, igazán demokratikus államhatalom megvalósítása. A grandiózus és vakmerő tervek az elnök dallasi kivégzésével egyszer és mindenkorra elbuknak, Amerika valóságos szuverenitását végleg elveszíti. A végrehajtó hatalmat cinikusan, nyíltan és találóan legfeljebb adminisztrációként tartják számon a mai napig. A masszívan regnáló, bár mindvégig fetisizált világrend totalitását ez a degradáló meghatározás pontosan írja le. Pocsék, de összehangolt színjátékok megrendezésével mentik ki a gyilkosokat, közben az értelmiség nem képes arra, hogy felismerje: ha ezt szó nélkül hagyja, mindent elveszítenek. És ez bekövetkezik.
Az USA züllesztésének folyamatában a tömegek szisztematikus manipulációja lett a legnagyobb üzleti cél, többek közt a filmipar sátáni eszközrendszerével. Dallas orvgyilkos szennyét egy hosszú évekig tartó, folyamatosan sugárzott tévésorozattal teljesen kimosták a népek emlékezetéből, illetve a „Dallas” kedveltette meg a pénz, az olaj mindenhatóságát, a korrupció szükségszerűségét. A behelyettesítés tökéletesre sikeredett, az egész világ ilyen alantas ideálokra fókuszált, Kennedyről meg elneveztek egy repülőteret.
1963 azonban egy még nagyobb jelentőségű fordulatot is hozott Rómában, a II. Vatikáni Zsinat céljainak megvalósításában. XXIII. János pápa merész ténykedése fantasztikus változások lehetőségét nyitotta meg egy megigazulási és reformfolyamat kapcsán. Döbbenetes energiák, sodróan tiszta érzelmek szabadultak fel. Történelmünk során ez volt az egyetlen alkalom, hogy szívvel-lélekkel támogathattuk a franciákat, helyesebben azt a tenni akarást, amit ők oly csodálatosan kifejeztek zenében, irodalomban. A pápa azonban még ebben az évben elhunyt, az orvosi szakvélemény szerint rák végzett vele. A zsinati célok erőtlenedtek, a reformok formális elemekben valósulhattak meg.
Itt is említek magyar nevet, Dr Jálics Ferencét. Ő még élő tanúja ennek a ma már történelmi eseménynek. Áldozatos tudósi munkája csak napjainkra érett be. A zsinat eredeti szellemiségéhez hűségben kidolgozta a kontemplációs ima elméletét és gyakorlatát, fényévekkel megelőzve az évszázadokra visszafordított-lelassított hitvilágot.
1963 óta lenne egy egészséges és viruló tengerentúli földrésze, meg egy morálisan rendezett, boldog Európája a világunknak.
Mindent véglegesen ábránddá silányított az erőszak.
Ugye most már elfogadod, hogy jogos a „mi lett volna, ha…” kérdésem?
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Meyer József
