Akár művészettörténettel foglalatoskodó órán is mutathattak neked egy csodálatos kópiát és elmondták, Auguste Rodin a neve annak a szobrászművésznek, aki megformálta ezt a témát, A gondolkodó-t. Tényleg lebilincselő látvány!
Léteznek prózaibb megközelítések is, amelyek közül a legismertebb egy latin nyelvű mondás, amely lefordítva így szól: gondolkodom, tehát vagyok. Ezt René Descartes, francia filozófusnak tulajdonítjuk, habár létezik előképe, eredeztető ősgondolata (úgy, mint akármely más, fontos megállapításnak).
Mestereid, tanítóid mérsékletre intenek: érzékelj, a tapasztalat alapján gondolkodj azon, hogy mit kell tenned, azután cselekedjél. Fülünkben cseng az obligát szemrehányás: inkább gondolkodtál volna, mielőtt ezt vagy azt megcselekedted, vagy kimondtad! Nyilvánvalóan azután, amikor a hibát már elkövettük.
Nagyon óvatosan kell bánni ezekkel a mára közhellyé egyszerűsödő megállapításokkal. A gondolkodás mindenhatósága ugyanis korunk egyik aránytévesztése. Neves, még élő tudósok (a már korábbi e-mailomban emlegetett Jálics Ferenc, az ő munkásságából töltekező Eckhart Tolle, valamint Domján László) hangsúlyozzák a különbséget: ha a gondolkodásunk rabjává válunk, az az egónk hathatós segítségével történik, általa önmagunk káprázataiba záródunk. Viszont, ha jelen vagyunk a „most” számára, akkor szemlélődve nézünk a gondolatainkra, mint valamilyen kívülről érkező információkra. Így nem válhatunk eggyé velük. Ha ezt a konzekvens rátekintést gyakorlattá nemesítjük, akkor az egó meghátrál; ezután a gondolatok az elménket szolgálják, nem pedig fordítva. Ebben a kivételes állapotunkban jól érzékelhető boldogság- energiák szabadulnak fel bennünk, a javunkra.
Vannak persze sokan, mások. Kik azok az emberek, akik azonnal értik, hogy miről is van itt szó? Alkotók, mint például a költők, írók, zeneszerzők, feltalálók. Mindenki, aki az úgynevezett ihlettől teszi függővé a tevékenységét. Őket általában művészeknek nevezzük. Ez a megtisztelő megkülönböztetés azért jár nekik, mert föl tudják függeszteni a tudatukat kitöltő mindennapi gondolkodás összes gátló hatását, helyettük beengedve egy kívülről érkező halk hangú, ám esetenként szenzációs hatóerejű ötletet, invenciót. Ezért teremtő folyamataikhoz igényelnek egyfajta kiüresedést, de mindenképpen zavartalanságot, legfőképpen pedig teljes csöndet.
Akadnak segítőtársaink. Például ma már egy autónak elvárható kelléke a GPS. Csak annyi a dolgod, hogy beírjad az úti célodat, aztán ő elvezet oda téged anélkül, hogy töprengeni kellene, mi is az ideális útvonal? Kivesz a gondolkodás folyamataiból, ezáltal az idődet jóval értékesebb célokra használhatod. Ugyanez a helyzet a számítógépekkel. A gondolkodás mind nagyobb hányadát érdemes átengednünk (gépeknek) azért, hogy agyunkat sokkal értékesebb feladatok szolgálatába állítsuk: a legfrissebb és érvényes tudás megszerzésére, például.
Különben a memorizálás inkább bevéső folyamat, sem mint gondolkodás. Bátran levonhatsz következtetéseket is.
A szemlélődésen, a folyamatos jelenléten van a hangsúly. Minden pillanatodat teljes tartalmában kell megélned és kiélvezned. Áradnak, özönlenek a gondolatok, de már nem uralhatják az elméd. Legfeljebb téged szolgálhatnak.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Meyer József
