Jézus – mikor vizeken járt,
halnak sem csomózott hálót,
gyógyított s ki félholtra vált,
abban lelke megviláglott.
S olyankor kéretlen szelek
magas egekbe húzódtak,
vad szirtek közt reménye lett
tört bordáknak, árbocoknak.
Remény? Balsors tépi vállam –
csepp bárkámból mi’ se maradt,
családomnak amit szántam,
elorozták percek alatt…
Nagyurak vetnek ma hálót,
s mint a sügér, Mi vergődünk!
Tátogjuk az igazságot,
mert a Hit már távol tőlünk!
Torkunk’ vághatja a kóser,
készül a vámpírok bálja,
gyermekünk fején ma óvszer,
ha jár „coyotte”-iskolákba!
S aki mer, az ámerikás?!
Hazugság szobra a krőzus,
a tőkések szava ikrás,
‒ méz – vallásuk: csak abortusz!
Vallásuk lett az ebola,
AIDS mellé sugárzó ólom!
Ímhol: Élő Hím-Eloha,
mi folyik ma a bolygónkon?
Azt hirdetik, csak miénk volt! –
pusztuljon az élő pogány,
élő arab és keresztyén –
mert a Gonosz friss vért kíván?!
Jákob, Rothschild? Ki a soros?
Szent György legyőzte a sárkányt!
Szóljon égi tegez, koboz,
bukjon Sába és a Sátán!
Ha kimondjuk: „Hujj, hullj, haj Rá!”
Hívjuk Nimródot s a Kaszást!
S ki fejét le, porig hajtja,
az érdemel vesszőfutást!
Legutóbbi módosítás: 2015.01.23. @ 06:20 :: Pásztor Attila - Atyla
