weimari lélekrajz Karl Hubboch festményéhez 1931
Farkas vagyok – rókaprémben,
álmaim közt üvöltözök…
Amíg volt, csak vert a férjem,
s most mint dívák: úgy öltözök!
Illatfelhőm – lágy csalétek,
pillantással is harapok,
ajkamon szűz rúzs a bélyeg,
köröttem füst s láng kavarog.
Lelkem csupasz: élő halott –
vért szomjazó, rőt toportyán,
ölelek és nyalok, falok
márványköves úri portán.
Pippantok pár szivar helyett –
mesterem kivénhedt lotyó.
Nyeltem s nyögtem bár egyebet,
irigyel ma sok naplopó,
s van, ki megveti az ágyam,
köpne mint az utcakőre.
– Volt, akivel szívből háltam,
s elmaradt az esküvője…
Farkas vagyok – rókaprémben…
Domina? Franc!… Kéjenc, baby !
Kérd egy walpurgisi éjem,
s szeretlek, ha tudsz kefélni!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Pásztor Attila - Atyla
