Gyermekszívem csukott szemmel
szenvedte e szörnyű képet,
álmaimnak új színt szabtak
holdvilágra feszült félszek…
Ki lehet ily csúf, kegyetlen,
eleven húst, ínt fölfaló,
s ki lehet e véráldozat?
Később lett mezítlen való.
Vén Időnk – lám, megbolondult,
pattant erek szagát érzi,
gőzből hályog nőtt szemére.
Saját ivadékát tépi!
Waterloonál tízezreket
kaszált rendre vak örömmel,
sípok, dudák, bádogdobok
hangja ma sírokból tör fel.
Tetemeket patak sodort,
holtak felett vezényszavak
szálltak az esztelenségben –
legyen, aki fűbe harap!
Fejetlen csonk ma az ember –
eszelős, ki vihog rajta,
hiányzik a Szent, a jobbunk…
Rab-könyék a bal – Sors karja.
Sátán elől nincs menekvés?
Mennyben latrot ki ápolgat?
Atyánk jobbján megbölcsült Szűz,
– kiben a Hit nem inoghat!
Fejetlenségből, ki ébred,
Fény-kozmoszt és Rendet kiált!
Tegyük helyre nyűtt dolgaink’
s kezdjünk mást – új harmóniát!
Mert zseb-torkú dinasztiák
fröcskölnek ránk kígyómérget,
hadd örüljünk kartácstűzben
pincékbe vitt gyertyafénynek!
… Nyakunkba hány alattomos
háborút varrt Mr.Warburg,
míg téridőnk vaskeresztjén
Krisztust felejtett a Habsburg?
Atlantiszi tisztátlanok
ostromolnak ma is eget!
Filmstúdiók ablakából
„kilőtt” űrhajós integet!
Angyal seregekre mondják:
holmi kerengő űr-szemét!
E Föld népét meddig nyúzza
sáska bélű pénz-söpredék?
Bizony gond van: Pentagonban
hullnak júdás-apostolok:
Hádész-fők kifőzte Ó-tan
hústüskén – a zsírján forog…
Legutóbbi módosítás: 2015.01.13. @ 18:10 :: Pásztor Attila - Atyla
