Pásztor Attila - Atyla : Vas-fohász

monológ Otto Dix festményéhez 1937

 

 

 

George vagyok – az ön-tő-gyárból…

Nagy Időkre csak biccentek.

Megélek a Földön bárhol,  

apám sem volt satnya herceg.

Öntudatom tán a hibám?

Mért dolgozzunk szarér-hugyért?!

Átlátok nyálas szó-szitán,

s pörölök – az ember-jogért!

 

Hordok egy szép kopt keresztet,

tudok szenet, vasat hányni,

s ha megállni nem eresztnek,

szemmel szoktam – prófétálni.

Szavam’ sokszor kinevetik,

mondják: „Menjek zab’ aratni!”

…Télen, ha sűrű ón esik,

s szál ingben kell jégbe fagyni!

 

Átokverte kalap-népség!

Ha tehetném, tojnék rájuk!

Ábrahám, ha köztük jár még,

mint szél szaggassa szakálluk’!

Pohos bendőjük’ kiráznám,

hulljon a pénz mellényzsebből,

sípcsontjukon játsszon Sátán:

ember legyen gazemberből!

 

Hulljék sárba brüsszel-csipke,

s ki háborút visz templomba!

Mukkot se szóljon egyik se,

míg nem járt füstös pokolba’,

hová ifjat küld a pribék,

kiért anyja itthon reszket!

Hephaistos, hej, hol vagy innét,

kovácsa az isteneknek!

 

Mért nem sújtsz le pörőlyöddel,

tanuljon a hamis róka!

Világhoz körzőnél több kell:

Mérték – szívbe s homlokokba!
Tudom, az Úr ha mérlegel,

– törik Jákob lajtorjája…

s Mennybe angyalszárnyon visz fel –

vagy megfeszít… Utoljára.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.09. @ 10:49 :: Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985