Hagyom a szépet.
Legyen most fedetlen hibám,
mert mit hiszek én, ember,
mire lehetek érdemes,
keresztre? Ugyan!
Nem hiszem, csak azt,
aki élve feszült rá, hogy haljon:
Jézus
– szádra ne vedd,
ki reszketsz –
Krisztust,
s hogy föld leszek. Hamu.
Meghalnék. Könnyebb lenne,
mint a küzdés, miközben
gyávaként, csak senki lehetek.
Nem tudok mást,
mint rózsafüzérrel kézben
imátkozni:
múljon már,
legyen már jobb.
Emelj már fel lentről, Istenem.
Ne magadhoz. A világhoz.
Oh, én gyáva féreg.
Nem lett jobb.
Értem. Már értem,
amit mindig is mondott…
a példát, ki értem halott.
Kijött. Kimondtam. És?
Semmi sem változott.
Rohadok…
Még.
(2015. január 4.)
©Pilla
Illusztráció: www.unicafe.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Pilla S.M