Gyengéden színekbe öltöztet tér,
téltől csúf gazoknak sehol nyoma,
hátamon sugárként pihen az éj,
álmaim réminek nincs most joga…
sorsomat próbáló kórom helyett,
kezembe szabadság madara száll,
nem tudom, mi céllal szánt szépe meg,
vonzta – tán – lelkemből hangom, s a vágy,
amiből jellemem komponál mollt,
oly csengőt, mivel az életerőm
töretlen örömmel köszönt átkot,
akinek csak a csend jelent nyerőt…
talán más, termékeny-fegyelmem ér
őszinte szirmot, és tiszta-lilát,
aminek gyümölcse csábító-méz,
erőn túl tart távol kín-kólikát.
Egy biztos, áldásom, s vigaszom, mert
irgalmas Istentől szán(t)-szándékos,
Ő súgja: csitt, példád megérdemelt,
mert hittel oszlatod, mid árnyékos”.
(2015. január 4.)
©Pilla
Illusztráció: Márta Lacza
Legutóbbi módosítás: 2015.01.04. @ 17:40 :: Pilla S.M