Mégis szólok a szemnek a fülnek
Talán nem ez lesz az utolsó vers
Szótlanul mégsem hagyhatom
Hogy nevünket a falra vizeljék
Rendőrök ritkán járnak arra
Ahol a kések nyelvén beszélnek
És a félmilliós laptopot
A vállról este letépik
Hosszra besszre rajtunk nevetnek
Miközben éhkoppos szájjal
Az elgurított forintjaink után
Bámulunk
– Marad a csontváz a szekrényben
S ha valamit mégis gyanítunk
Csak a kirakatot rendezik át
És tömik tovább egymás zsebeit
Álnokul
Mégis szólok a szemnek a fülnek
Talán nem ez lesz az utolsó vers
Szótlanul mégsem hagyhatom
Hogy jövőnk Káin véréből
Ebolává fakuljon
Legutóbbi módosítás: 2015.01.09. @ 13:40 :: Schmidt Tibor