Ha hallgatnátok szívetek szavára
gyümölcsöt teremne, dús ízeket,
nem csak faalját. Mennyei csend szállna
földre az éhség jajszava helyett,
s minden falat, mit megritkít az ínség
számolatlan egyre gazdagodna
korgó gyomrok utolsó reményeként,
mintha a szív terített asztal volna.
Ha hallgatnátok szívetek szavára,
s kimondanátok, nem kellene félni.
A sóhajtás ágyúdörgéssé válna,
s már fél füllel is elég lenne élni.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.14. @ 09:31 :: Seres László