Különösek most a téli napok,
de tavasz felé közeledve mély
lélegzettel érzem a szellőből,
illatában benne vagy, élünk a
közös ég alatt, s már szeretem a
keskeny utcák csendes félhomályát,
– voltak esték mikor arra jártál –
visszagondolok az időre, amely
egy volt veled, olyankor lesznek majd
percek, az emlékezés mézével, a
nap arany sugarával ragyogók.
Álmokat fest a téli képzelet.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.12. @ 07:20 :: Sonkoly Éva