Sonkoly Éva : Álom a télben

 

Különösek most a téli napok,

de tavasz felé közeledve mély

lélegzettel érzem a szellőből,

illatában benne vagy, élünk a

közös ég alatt, s már szeretem a

keskeny utcák csendes félhomályát,

– voltak esték mikor arra jártál –

visszagondolok az időre, amely

egy volt veled, olyankor lesznek majd

percek, az emlékezés mézével, a

nap arany sugarával ragyogók.

Álmokat fest a téli képzelet.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.12. @ 07:20 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"