Hópehely hull előttem, fehéren ragyog,
Benne minden álmom. Csipkét rajzol a fagyos tél,
meg se történt még, amit szeretnék, amire vágyom.
Ujjamra olvad a képzelet-rajzolta ábránd,
hideg a szél, üzen a tél, mesél, altat, messze hívogat.
Fogd a kezem, ne engedd, hogy elvigyen a távoli világba.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.01. @ 13:00 :: Sonkoly Éva