Víz tükrébe hull a csillag,
millió cseppre széttöri,
feltámasztja az éjszakát,
csak egy pillanat kell neki.
Aztán lassan, háborgása
elcsendesül, lenn a mélyben,
és a játszó fényhullámok,
elsüllyednek a sötétben.
Titokzatos, mozdulatlan
tükör lesz millió cseppje,
hol a csillag némán, halkan,
visszaszáll a végtelenbe.
Amíg Napja kezét fogja,
otthonában bújócskázik,
de mikor a Holddal sétál,
ím, a víztükrébe vágyik.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.18. @ 11:00 :: Thököly Vajk