Vázsonyi Judit : “Játszd újra, Sam”

 

 

 

Harminchárom éve,

mikor én utaztam hozzád Pestre,

egész nap csavarogtunk, és 

a Gellért-hegyen a kezedbe 

csúsztattam a kezem,

rám néztél, és eltoltad magadtól

– árulók kezét nem fogom –

ezt mondta a mozdulat.

 

Nem tudtad,

hogy “minden lány áruló!” ?

A testvérem ötödikes 

fogalmazásában olvastam ezt

– én tényleg szóltam  Urbi néninek,

hogy vigyázzon az asztalfiókkal,

mert döglött egeret tettek bele

a fiúk, a székre meg rajzszöget  –

 

de kedveltem azt a tanárt

… és a testvéremet is,

fájt mikor apa azt mondta neki,

“vedd le a szemüvegedet!”

– régebben egy pofonnál eltörött –

most hát hiába latolgatom 

az esélyeket, minden hozzád írt 

szerelmes vers elveszett.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.11. @ 20:00 :: Vázsonyi Judit