Az egész akkor kezdődött,
amikor hagytad, hogy
elbújjak a könyököd sarkában
a vihar elől. Rettegtem, hogy
majd véget ér az egész.
Aztán feltetted a vizet forrni,
majd elfordultál, és zsebre tett
kézzel néztél ki az ablakon.
Hagytál teát választani.
Fordulásod viharos szele
megremegtette a kezemet,
melléöntöttem a lelkemet is,
és közben abban reménykedtem,
hogy nem veszel észre semmit
abból, ahogyan a keksz össze-vissza
kaszabolja a számat belülről.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.06. @ 21:57 :: Vőneki Adrienn
