Én elhiszem azt, hogy minden írva van,
hogy aki menni készül tiszta marad,
és körülötte a világ súlytalan,
míg várja a kitárt angyalszárnyakat.
Csak az elcsendesült hústömeg nehéz,
mikor élő a holttal egybeszakad,
mert sejtjeivel összefüggene még
néhány oxigénmolekula-cafat.
Márványos eget mardos a fájdalom,
egy helyben állnak a holdfényű csodák,
kihűlt vacsorák sorban az asztalon,
álmokat vigyáz egy szakadt képfonák.
Bármit is játszunk, a lélek máztalan,
én elhiszem azt, hogy minden írva van.