Bakkné Szentesi Csilla : Lódítás

Nem rozsdál még szívemen lakat, de
féltve gyűjtöm napjaim atommagjait.
Elektronfelhőbe bugyolálom magam,
lehet így is vonzóak protonjaim.

Csak az agy kényszer, hogy fel ne adjam.
Észérv diktál, néha érzelem.
Nem fény kell már, csak egy kis hazugság,
soká maradok még köztetek.

Legutóbbi módosítás: 2015.02.24. @ 12:09 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.