Bakos Erika : Sors-tankák

Pipacsmezőkről
jajongást sodor a szél
egyre távolabb…
Szemekből kifolynak a
holnapok, – csak én látom?

Vörösre égnek
szememben az egyedül
hajnalok hol a
lét egy pillangó röpte,
mi bennem fáj örökre.

Gangesz vizében
lótuszok hajladoznak
mámor illattal.
Partján szétfoszló testek
bűze folyóban tisztul.

Siratók könnye
magyar földeket dagaszt
búza mezőkön.
Áldást szór ránk az Isten,
csak most jó bőven méri.

2014.

Legutóbbi módosítás: 2015.02.15. @ 06:40 :: Bakos Erika
Szerző Bakos Erika 228 Írás
Bakos Erika vagyok egy Szeged melletti kicsi faluból. 54 éves, két gyermek édesanyja. Szeretem a szép szavakat, az őszinte gondolatokat és a szép verseket. Kedvenceim: József Attila, Pilinszky János és Ady Endre. Versírásra a férjem halála után adtam a fejem, így próbálom öt éve örömeim, fájdalmaim kifejezni. Az első irodalmi portál, ahol publikáltam gondolataimat, a Poet honlapja. Tagja vagyok a DéeMKá Irodalmi Csoportnak. Nincs saját kötetem, de verseim jó néhány Antológiában megjelentek. Még az út elején tartok, de a költészet iránti alázattal teszem a dolgom. A Héttoronyba tanulni jöttem és megköszönöm a jóindulatú segítséget. Szeretnék a portál aktív tagja lenni. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.