Pipacsmezőkről
jajongást sodor a szél
egyre távolabb…
Szemekből kifolynak a
holnapok, – csak én látom?
Vörösre égnek
szememben az egyedül
hajnalok hol a
lét egy pillangó röpte,
mi bennem fáj örökre.
Gangesz vizében
lótuszok hajladoznak
mámor illattal.
Partján szétfoszló testek
bűze folyóban tisztul.
Siratók könnye
magyar földeket dagaszt
búza mezőkön.
Áldást szór ránk az Isten,
csak most jó bőven méri.
2014.
Legutóbbi módosítás: 2015.02.15. @ 06:40 :: Bakos Erika