Most úgy fogj neki, hogy nem próbálod meg
irányítani. Kezdetnek mindjárt el
is hagyhatod a felszólító módot,
még ha csupán magadat buzdítanád
is. Olykor nincs szükség nagy elszánásra.
Egyszerűen nekilátsz. Nem veselkedsz,
nem rugaszkodsz, nem fohászkodsz, még csak nem
is ugrasz. Magától értetődően
húzod fel a zsilipet, és engeded,
hadd folyjon a szöveg, amerre akar.
Egyedül arra ügyelsz, hogy mindvégig
vele tarts. Feltétel nélkül rábízod
magad, akárha te lennél az övé,
nem pedig megfordítva. Egyáltalán
nem gondolsz rá, kit fog elérni; fel sem
merül benned, hogy ne juthatna célba.
Nem csak reméled — bizonyosan tudod:
ott és akkor annyit ad majd át teljes
valódból, amennyire ketten együtt
képesek vagytok. Az első sor megvan,
tehát már bele is kezdtél. Vagy inkább
ő kezdett beléd. Elég, ha hagyod, hogy
folytatódjatok. Ez egy ilyen nap, de
nem sűrűn lesz benne részed. Érdemes
tisztázni, jóval többször kell magadnak
zöld ágra vergődnöd a verssel. Bátran
készpénznek veheted: már legközelebb.
