Böröczki Mihály - Mityka : Borongolós

2015.02.08. Böröczki Mihály - Mityka Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Minden nap megmérettetek
és magamhoz öregszem
– csöndem szemlélőbb és belül
lázadozóbb a testem.

Valami rám sűrűsödik,
aszúja lesz a szónak,
de egyre ritkább a szüret,
mi mámorosra nógat.

Ülök egyedül. Nincs aki
kezembe telt pohárt ad,
innék, de alig mozdulok,
– hiányoznak a társak.

Gyalulatlan fa asztalom,
a poharam agyagból,
s lassan, míg végül elfogyok,
kortyolgatok magamból

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.08. @ 09:03 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.