Saját fotó
Megint magunk mögött egy év…
Játszott, vagy elbánt velem,
már mindegy. A tél ekevasa
beleszánt a végtelenbe…
Ám az új elérkezett,
halvány-zöld csíkot húzott
elárvult szívemen.
Rejtelmeivel belém lopódzott…
Odakinn január csikorog,
szél süvít. A takart ég alatt
könnyű léptű szellő suhan
új köntösbe öltöztetett lelkemen.
A szomorkodók súlyos szívén
a kívánságok mintha még nyögnének.
Riadásra vár a lét, falakon át üzen.
Valahol halk szonáta cseng…
(Eljátszottunk megint egy évet…)
Legutóbbi módosítás: 2015.02.11. @ 09:35 :: D. Bencze Erzsébet