Mosolyunkon hervad a nyár,
csókjaid kezemen…
Könnyeim alól írok neked,
szavakon gyászol az ékezet.
Párnámba süppedő álmok,
szilánkos reggelek…
Hogy öltöztessem
ünneplőbe a semmit?
Mit ér a szó, a vágy,
ha kihűl a szív, üres az ágy?
Az éjszaka vacog…
Hol van most a karod,
mely átölel?